The Last Airbender – Az utolsó léghajlító vélemény
Írta: Ofisz
Az utolsó léghajlító /The Last Airbender/, az Avatar – Aang legendája /Avatar – The Legend of Aang/ megfilmesítése hatalmas bombát robbantott. Mind a Racebending, és mind a felháborodott Avatar fanok kritikája azt mutatja, hogy a tömeg igen csak Shyamalan filmje ellen van. A rémhírek hallatán sokaknak inába szállt a bátorságuk megnézni az alkotást, hiszen ez egy egész világ összedőlését is jelentheti számukra. A rohamos hisztéria, és az M. Night– ot érő folyamatos támadások nem hoznak túl jó hírnevet a ’léghajlítónak’. Néhol még rendezőcseréről is pusmogtak, hiszen egyesek szerint Shyamalan nem készített jó filmet a ’Hatodik érzék’ óta. Számos kritika a párbeszédek hanyagságáról, az időben és helyszíneken való ugrálásról és a cselekménysorok ködös, összecsapott mivoltáról szól.
A baljós érzések bekövetkeztek, hazánkba is elérkezett Az Utolsó Léghajlító.
A cím, a fordítás, és a magyar szinkronban különösen kiejtett nevek nem okoztak volna problémát, hiszen én azon a véleményen vagyok, hogy a legnagyobb hibákat maga a rendező, M. Night Shyamalan vétette, ugyanis a lenyűgözőnek beharangozott ’léghajlító’, csak felháborodást keltett, semhogy kirobbanó világsikert hozott volna. Mint tudjuk, a Racebending-et a ’The Lat Airbender’ szereposztásában fellelt lehetséges rasszizmus miatt hozták létre, ami ellen Shyamalan mindig is tiltakozott. Egyesek még azt az észrevételüket is a fajgyűlölésre vezették vissza, hogy Night a rossz oldalon állókat, azaz a tűz népét feltűnően ’besötétítette’. Az én álláspontom az, hogy Noah Ringer tökéletes Aang szerepére, de Nicola Peltz és Jackson Rathbone felől más véleménnyel vagyok.
M. Night Shyamalan egy nagyszabású, látványos filmet ígérgetett, ami nem ér semmit egy Avatar fan-nak, ha közben a szereplők elveszítik a személyiségüket, ha mind ez alatt az eddig nagyszerűen felépített világunk romba dől, és ha ez az egész történet és a kultúra is belefullad ebbe a 103 percbe. Szerintem a rendező elhamarkodott döntései, és legfőképpen a látványra való fókuszálás hiúsította meg azt, hogy a film tényleg kibontakozzon abban a történetben, amit a rajzfilmsorozatban látunk. Night alkotása tényleg csak a nagyszabású eseménysorokra összpontosít, kihagyva azt a legfontosabb alkotóelemet, amiért a könyvnek az a neve, ami: víz. - Aangnak meg kell tanulnia idomítani a vizet, mind aközben, hogy egész flottákkal indulnak a keresésére, hogy megállítsák őt. Az emberi kapcsolatok és jellemek, a vízidomítás megtanulásához vezető út mind-mind fontos eleme ennek a történetnek, de ezeket sajnos nem kapjuk meg a filmtől. A látványvilág élvezete nálam csak az idomításig terjedt ki. A ’léghajlítás’ nagyon eredeti volt, azonban a ’tűzhajlítók’ nem voltak egészen hitelesek, hiszen idomítóképességük csak a tűz manipulálásából állt. A szellemvilág és Roku sárkánya elég gyenge volt, csúnyán fogalmazva (már bocsánat) szánalmas.
A filmzene viszont sokaknak elnyerte tetszését, jómagam is úgy gondolom, hogy ez életet vihet egy filmbe. James Newton Howard nagyon tehetséges nemhiába, szerfelett sikeres zeneszerző, habár én ebben is csak elveszve látom az ’Avatar-kultúrát’.
Ha igazán belelátunk Aang Legendájába, akkor észrevehetjük, hogy Shyamalan igen sok fontos dolgot kihagyott, avagy megváltoztatott, így engedve azt a hatalmas problémát elfajulni, hogy teljesen másképp hasson a történet. Ezután már egészen más hangulattal fogom várni a folytatást, reménykedve abban, hogy M. Night a jövőben nyitottabb lesz a véleményekre, kritikákra, és a második könyvben nagyobb szerepet biztosítanak a karakterek kidolgozására. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
